Előző rész (1. rész)

Szabadulj meg a régi elképzelésektől

Valójában félek, hogy a reklámokról szóló történeteim úgy tűnnek, mintha mindenről szólna. Valójában nem így van. A reklámok széles skálán mozognak, a céljuk és a jelentésük is sokféle, és én személy szerint a „érték” központú megközelítést választottam. Ez a választás pedig a múltbeli politikai és társadalmi dokumentumfilm-készítői tapasztalataimra épül.

Akkoriban sokféle helyzetben lévő embereket interjúvoltam, és gyakran szembesültem azzal, hogy a valóságuk jelentősen eltért a médiában sűrített kulcsszavaktól és a hírek tartalmától. Szervezett bűnözői múlttal rendelkező buddhista szerzetesek közötti összeesküvések és erőszakcselekmények, a koreai Namhae megyében élő alacsony jövedelmű emberek életfenntartási támogatásainak eltulajdonítása Harley-Davidson motor vásárlásához, egy nemzetközi szinten keresett gyerekpornó-bűnöző, aki a koreai általános iskolában dolgozott angol tanárként, és 5 évig bujkált – ezek mind példák.

A fenti példák talán csak provokatívnak tűnnek, de legalábbis azokat a személyeket mutatják be, akikkel a mindennapi életünkben találkozunk, és akikkel kapcsolatban állunk, ezért itt említettem meg őket.

Az emberek valósága sokrétű, ellentmondásos, és ami a legfontosabb, eltér attól, amit kívülről látunk.

Ezek a könnyen nem kategorizálható és nem magyarázható formák együttesen alkotják a társadalmi jelenségeket, amelyeket a média részben és egyszerű fogalmakkal és kifejezésekkel közvetít. Az emberek ezeken a híreken keresztül alakítják ki a világhoz való viszonyukat, amely viszont értékelések és állítások alapjául szolgál.

Ha visszagondolok, amikor reklámokat készítettem, ezekre a töredékes információkra alapoztam a vevők világának megértését. Ehhez hozzáadva a ragyogó ötletekhez való ragaszkodást, amelynek azt hittem, hogy a vevőket is felkelti majd az érdeklődésük, éveken át szorgalmasan elkészítettem a munkáimat. Aztán egyre jobban észrevettem, hogy ez a finom eltérés, a reklám világában, ahol akkoriban éltem, senkit nem érdekelt, és ezért más döntést hoztam.

Ezt követően ismét az emberek mindennapi életére, az irántuk való érdeklődésre és a megfigyelésre, valamint a velük folytatott beszélgetésekre összpontosítottam a fő kutatási területeimet. Annak érdekében, hogy megtudjam, hogyan élnek a potenciális ügyfelek a vevő által valósnak tartott termék/szolgáltatás értékével, belevágtam az ügyfelek életének pillanataiba, hogy megérthessem a „körülményeket”, és adatokat szerezzek a „értékítélet” megértéséhez.

Így kezdődött a Reason of creativity nevű különös projektem, és 2017-ben végigjártam a külföldi és a koreai reklámügynökségek vezetőit és vezető beosztású alkalmazottait. A legtöbb esetben elutasításban részesültem, és néha meg is gúnyoltak, de egyben reméltem is. „A külföldön ez más lesz. A külföldi reklámügynökségek megértik ezt." – reméltem.

És azon a napon, amikor a reklámfesztiválon találkoztam más kreatív igazgatókkal és beszélgettem velük, megerősítettem az eddigi „egyedül kell kezdenem”döntést. Egy thai barát azt mondta: „Ha ennyire érdekelnek az emberek mindennapi életei, akkor „politikusnak kéne lenned, és akkor nagy sikered lehet”. - viccelődött velem, de nem volt teljesen vicces.

Így jártam végig egy újabb, csak rám jellemző utat.

U.i.: Végül megosszák egy régi ügyfél, aki évente több tízmilliárdot költ marketingre, márkavezetőjének interjújának rövidített tartalmát. Akkoriban a márka egy nagy, komplex reklámügynökséggel együtt egy nagyszabású reklámkampányt hajtott végre (TV-reklámok, digitális tartalom készítése és terjesztése).

„A reklám önmagában nem rossz, de a célcsoportunk a 20-30 évesek, és a pénzt is tőlük szeretnénk elkérni, de valahogy a 10 évesek rajonganak a reklámunknak... A reklámügynökség vezetője az egyik ismerősöm a közösségi médiában, és amikor megláttam a bejegyzését a mi reklámkampányunkról, amelyben a jó reklámozóknak köszönhetően sikeres kampányt vezettek le, akkor... őszintén szólva mérges lettem. Mi fizettünk a reklámért, de a bevétel nem nőtt, és az ünneplésben ők részesülnek..."